lexa007

Egy hajó kiránduláson egy idős asszony áll a korlátnál, és erősen szorítja a fejére a kalapját, hogy ne fújja le a szél.
Egy szintén idősebb korú úriember illedelmesen megszólítja:
- Elnézést, hölgyem, de talán nem vette észre, hogy ebben az erős szélben felrepült a szoknyája!
- Igen, tudom, - feleli a néni. - csakhogy muszáj mindkét kezemmel a kalapomat fognom.
- De hölgyem, mindene kilátszik!
- Igen, de amit ott lent lát, az már mind 85 éves, a kalapomat meg csak tegnap vettem!


 

Amikor sírsz
szivárvány színűvé
lesz a szemed
és a világ összes
magánya
könnye
amely
sosem
volt a tiéd
elborít
és nem jön
ha várod
nem jön az álom
nem jön a mámor
nem jön a vég

"Gondoljatok csak bele, 1990 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban,sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk,hogy a gyerekágyak
festékében akadt bőven ólom.A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak
voltak,nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nem ,hogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették,hogy élünk
és meg vagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nem hogy
mobil.Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk,még sem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű, egyenesági rokona.Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy
csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve ,nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy
MCdonaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval.Gondoljunk a zsíros kenyérre,a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mi ttettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont"bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt,a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban,a pre Domestos korban.
Ezek voltunk mi.
Hősök?
Talán.
Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak."

ismeretlen

Amikor már feladtam minden reményt, túléltem a szerelmeket, megtaláltál, és olyan érzéseket keltettél életre bennem, melyek létezésében sohasem voltam biztos...Majd ismét felfedeztem magamban a jót és újra megtaláltam az elveszített, de az életben fontos szavakat...Elveszítettem a szeretlek, a bizalom, az örökre szavaimat és újakat még nem tudtam kitalálni helyettük. Vonásaid majd egyre mélyebben vésődnek belém. Kedvesen rám nézel, és olyan könnyedén mondod, hogy szeretsz, mintha ez lenne a legnyilvánvalóbb dolog a világon, és öröktől létezne. Nem megy majd nekünk minden egyből könnyedén.... Szépen, lassan csiszolódunk össze, de abban a pillanatban - mikor találkoztunk- úgy érzem, helyére zökkent a világ. Értelmet nyert az összes fájdalom és az összes elhibázott mozdulat. Elkezdek majd egy mondatot, és Te úgy fejezed be, ahogy én tenném. Elmondom az ötletem egyik felét és a másikat tőled hallom vissza. Ugyanazon őrültségeket műveljük majd, és ugyanolyan szenvedéllyel.

A Sors gondosan és alaposan sokszor a vérző húsig csiszolja majd lelkünket - míg végül pontosan összeillik.

Mámorító érzés lesz, de tudom, hitetlenkedni fogok. A fák nem nőnek az égig....Te azonban megfogod a kezem és a fa törzséhez vezetsz, érzem majd az évszázados ráncokat és a kezed melegét...élettel töltöd fel a kiégett szavaim...Hiszem, hogy ez így lesz.

Álomképek gyötörnek,
Félelmek kergetőznek,
Vágyak törnek fel nagyon
mélyről,
Lángra lobbanak.
S elalszanak a tenger vízétől.
/Lexa007/

Három szőkeség vár bebocsátásra a Mennyország kapujánál. Csöngetnek, és kijön Szent Péter. Azt mondja nekik, hogy ha egy egyszerű kérdésre tudnak válaszolni, akkor beléphetnek a kapun. Szent Péter megkérdezi az első szőkeséget:
- Mi az a Húsvét?
A szőkeség így válaszol:
- Ó, ez könnyű! Az, amikor este mindenféle tűzijátékokat lehet látni, és ekkor sütnek új kenyeret.
- Nem! Sajnos rossz! Az az állami ünnep. - mondja Szent Péter, és a második szőkeséghez fordul. Felteszi neki is ugyanazt a kérdést:
- Mi az a Húsvét?
A második így válaszol:
- A Húsvét egy ünnep decemberben, amikor egy nagy fát feldíszítünk, ajándékokat adunk egymásnak, megünnepelve ezzel Jézus születését.
- Sajnos ez sem a helyes válasz! Az a Karácsony. - mondja Szent Péter, majd kissé elkeseredetten a harmadik szőkeséghez fordul:
- Mi az a Húsvét?
A harmadik titokzatosan mosolyog, Szent Péter szemébe néz és így szól:
- A Húsvét egy Keresztény ünnep. Jézus és a tanítványai az utolsó vacsorát ették, majd nem sokkal ezután Jézust elárulta az egyik tanítványa, és a rómaiak kezére adta. A rómaiak elvitték, töviskoronát tűztek a fejére, kigúnyolták, majd egy hatalmas keresztre szögezték. Miután meghalt, egy közeli barlangba temették, amelyet egy hatalmas sziklával zártak el.
Szent Péter elégedetten mosolyog, és örül, hogy a nő tudja a választ, de a szőkeség ekkor így folytatja:
- Minden évben a sziklát elmozdítják a barlang elől, hogy Jézus ki tudjon jönni, és ha meglátja az árnyékát, az azt jelenti, hogy még nincs vége a télnek.

Sziasztok!

Kezdésképpen egy kedvenc versem rakom fel nektek.........

Vajda
János


Az üstökös



Az égen fényes üstökös;uszálya
Az ég felétől le a földre ér.
Mondják,ez ama "nagy",melynek pályája
Egyenesen;vissza hát sohase tér.


Csillag világok fénylő táborán át
A végtelenséggel versenyt rohan.
Forogni körbe nem tud,nem akar,hát
Örökké társtalan,boldogtalan!


Imádja más a változékony holdat,
A kacéran keringő csillagot ;
Fenséges Niobéja az égboltnak,
Lobogó gyász ,én néked hódolok.


Szomorú csillag,életátkom képe,
Sugár ecset,mely festi végzete,
Akárhová mégysz a mérhetetlen égbe,
Te mindenütt egyetlen ,idegen˘...